Ju-Jitsu

Ju-JitsuTörténet

Közös ős?

Szacsky02 A japán harci művészetek már a legrégebbi időkben is, fegyvertelen formák köré csoportosultak. Gyakran egészítették ki azonban a fegyvertelen formákat eszközhasználattal, és előfordult ez fordítva is, hogy a fegyveres harcos - ha arra a helyzet kényszerítette - puszta kézzel küzdött tovább.

A budo sportok történetével foglalkozó kutatók között igen sokan vannak, akik újabb és újabb adatokat tárnak fel a feltételezett 'közös ős' eredetére vonatkozóan. Van, aki Indiából, s akadnak, akik Kínából indulnak el felfedezni a budo történelmet.

A 'közös ős' teóriában lehet némi igazság, mert például az eredeti karate igen közel áll a ju-jitsuhoz, ha nem annak okinawai formája. A 'te': kéz művészete kétségkívül okinawai eredetű, bár - amelyhez Okinawa is tartozott - nagyjából ugyanazokat a technikákat, formulákat tartalmazta, mint a japán harci művészetek. Az okinawa-te-nek feltehetően két fő vonulata volt. A shuri-te, amely Temari és Shuri városok körül fejlődött, és a shorei-te, amely a Ryukyu-szigetek fővárosa, Naha vidékén alakult ki. A két stílus nemcsak keletkezési helyét, de funkcióját tekintve is különbözik.

A shuri-te művelői a gyorsaságot hangsúlyozták, természetes mozgásokkal és légzéstechnikával. A shorei-te hívei, ezzel szemben, a keménységre helyezték a hangsúlyt, kidolgozott mozgásokkal, amelyeket biztos, erős állásokból hajtottak végre. A goju-ryu és az uechi-ryu származnak a shorei-te metódusból.

Ju Jitsu a modern onvedelem utja A 'te' művészetének minden eredeti okinawai rendszerében találunk dobástechnikát, alkalmaznak kulcsokat és fogásokat, hasonlóan a ju-jitsu módszeréhez. Minden japán és okinawai karate rendszer három iskolában: a shorin-ryuban, az uechi-ryuban és a goju-ryuban gyökerezik.

A XIX. század végén az okinawa-te, mint karate-jitsu vált ismertté. A karate-jitsu sokféle ju-jitsu úthoz hasonlít. Ami azonban leginkább állandó benne az az, hogy hangsúlyozottan előnyben részesíti az ütés-, rúgástechnikákat a dobások és a kulcsok alkalmazásával szemben.

Japánban a ju-jitsu befolyásolta a karate fejlődését. Ugyanis a nagy mesterek szinte mindegyike foglalkozott ju-jitsuval és mesterfokozatot is elértek ebben a harci művészetben. Például Minoru Mochizuki, a Yoseikan budo megalapítójának magas fokozata volt daito-ryuban, shinto-ryuban és kito-ryuban is. A wado-ryut, vagy ahogyan néha nevezik, wado-kai-t, professzor Ohtsuka alapította, aki kora ifjúságától gyakorolta a shinnoshindo-ryu ju-jitsut.

1987 Sensei Dojo Young-Choi - egy koreai férfi -, akit ma a Harci Művészetek baráti társaságában Masutatsu Oyamaként ismernek, más, őt érdeklő művészetek között japán kempot, vagy kakuto-jitsut is tanult. Valójában az a Sasegawa Shigero nevű ju-jitsukáról szóló legenda, hogy hogyan állított meg és győzött le egy teljesen kifejlett bikát, sarkallta Oyamát az erőgyűjtésre, hogy megtegye ugyanazt, amit nagyhírű elődje.

Sorolhatjuk tovább a nagymestereket. Például Richard Kim, aki mint Kataro Yoshida tanítványa, végbizonyítványt kapott daito-ryu aiki ju-jitsuban.

A yoseikan-ryu, wadu-ryu és a kyokushinkai iskolák - legalábbis fejlődésük egy részéért - a ju-jitsuban járatos alapítóiknak mondhatnak köszönetet.

A koreaiaknak szintén megvan a saját ju-jitsu művészetük, melynek sajátos szempontok szerinti szűkített, illetve másik oldalról kibővített formája mintegy 'válasz' a karatéra. Dr. An Ja San, koreai történetíró a 'Chosun Moo Sa Yongoong Jun'-ban (A koreai Harci Művészetek története) leírja, hogy a 'Yoo Sul'-t - a ju-jitsu koreai megfelelőjét - az ősi harcosoknak, a 'Hwa Rang Do'-knak - a szamurájok koreai megfelelőinek - tanították. A 'Yoo Sul' sokféle néven volt ismeretes, beleértve a Taek Kyon-t és a Soobak-gi-t. 1955-ben a taekwon-do nevet választották a koreai harci művészetek meghatározására. Megalapítója Choi-Hong-Hi, akit Oyamához rokoni szálak fűznek, annak idején szintén foglalkozott a 'Yoo Sul'-lal, tehát a Ju-jitsuval.

Finnország Kouvola A taekwon-do lényegében a 'kéz és láb küzdelmének művészetét' jelenti.

Szintén koreai a 'Tang Soo Do', melynek művészetét Hwang Kee dolgozta ki 1945-ben, a Tae-kyon és a Sooabak-gi kimerítő tanulmányozása után. Alapított egy intézetet a Kyoto Butokukai mintájára, ahol Tang Soo Do-t tanított. Alapítványa neve Moo Duk Kwan, ami annyit jelent: Harci Erény Intézete.

A hapkido-nak talán még szorosabb a kapcsolata a japán ju-jitsuval, hiszen ez a ju-jitsu daito-ryu stílusából kifejlődött technikák és a koreai Taek Kyon szintézise. Alapítója, Yung Sal Choi, Japánban tanult.

Természetesen több Harci Művészet ju-jitsuval való kapcsolata még egyértelműbb. Gondolok itt például Morihei Ueshiba-ra, aki az aiki-jitsut tanulta és nevezte el rendszerét Aiki-do-nak. Jigoro Kano, a judo megalapítója, szintén ju-jitsu ryukból merített.

Nincs mindenki tisztában azzal, hogy a Ju-Jitsu mint művészet, mit is takar, a szó mit jelent, nekik mondom el amit a Ju-Jitsuról tudni érdemes.

A Ju-Jitsu szó szerinti fordításban 'lágy művészet'-et jelent. A 'Ju' (dzsiu) szó lágyságot, finomságot, engedést, hajlékonyságot, rugalmasságot takar. A 'Jitsu' (dzsitcu) értelme művészet, tudomány, hagyomány vagy fegyelem.

Ahogy fentebb olvashatjuk, a Ju-Jitsuban többféle iskola és irányzat működik. Ilyen elnevezésekkel találkozhatunk: juko-ryu, shinto-ryu, kito-ryu, hakko-ryu, stb. ...

Mit is jelent ez a 'ryu' ?

Konyv A ryu nem harci művészeti iskolát takar pusztán, hanem inkább módszerét vagy hagyományát a harci gyakorlatnak. Néhány ryu-tanítás kiemelkedett bizonyos harci művészeti formák közül és ez által ismertté vált. A mesterek ezeknek a ryuknak neveket adtak, hogy megkülönböztessék saját Ju-Jitsu módszerüket a többiekétől. Ezek az elnevezések kétféleképpen jöttek létre. Az egyik; hogy kezdetben a technika, amit gyakoroltak, kínai eredetű volt és az iskola egyszerű japán kiejtését alkalmazta a megfelelő kínai kalligrafikának ( pl. Po-Ting-Shu így lett Hotei-Jitsu ). A másik; a 'tisztán' japán iskoláknál, hogy a mesterek speciális szavakat vettek fel, amelyek kifejezték yawara stílusuk koncepcióját és művészetük alkalmazásának módját.

A Ju Jitsu elnevezés magában foglalja a test-test elleni harc, mint pusztakezes, mint fegyveres módszerét. Éppen ezért a régi korokban a Ju-Jitsunak két fő funkciója volt: az egyik képessé tenni az embert, hogy fegyvertelenül letartóztasson, vagy megbirkózzon más fegyvertelen személlyel vagy személyek csoportjával. A másik, képessé tenni az embert, hogy megszerezze az előnyt a küzdelemben az ellenfele felett az után is, hogy elvesztette vagy félretette fegyvereit. A fegyver-fegyver elleni küzdelemben a harc során pedig fogásokat is alkalmazzon a győzelem érdekében.

A korabeli képzés része volt - a legfőbb szerepet játszó pusztakezes védekezés mellett - például az úszás fegyverrel ( suiei-jitsu ), és az eszközök használata: dárda ( naginata ), tüske ( shaiken ), dobócsillag ( shuriken ), vasbot ( jutte ), bot ( bo ), stb. alkalmazása.

A pusztakezes képzés mellett a fegyverek használata rendkívül kifinomította a fogás-módszereket. A Ju-Jitsuban az ember megtanulta, megismerte korlátait és kétszer is meggondolta, hogy lefegyverezzen egy katonát, aki kardot vagy dárdát használt, hacsak élete nem volt komoly veszélyben és az ellenállás elutasítása nyilvánvalóan halálához vezetett volna. Többek között itt találjuk a különbséget a Ju Jitsu és a modern Budo önvédelmi formák között.

A Ju-Jitsu állandó útkeresés, nyitott rendszer, amely alkalmazkodik a mai ember megváltozott testkultúrájához. A Ju-Jitsu hasznosítani igyekszik a modernkor új, tudományos ismereteit, vívmányait nem ragaszkodik feltétlenül a tradicionális formákhoz, technikákhoz.

Ha a mostani Ju Jitsu módszernek egy tartalmi kivonatát készítenénk el, az nagy vonalakban így festene: eséstechnika, ütés- és rúgástechnikák, különböző álló- és földharc küzdelmi technikák, dobások és levitelek, fogások hárítása, elvezetések, lezárások, eszközös támadás elleni védekezés, eszközzel történő támadás és védekezés, több támadó elleni védekezés és ezek kombinációja, gyakorlatok életszerű helyzetekben, elsősegélynyújtás és élesztési eljárások.

(Részletek: Kelemen István 5. dan 'Ju Jitsu a modern önvédelem útja' és a 'Ju Jitsu nem csak nőknek' című könyveiből)

Jellemzői

A ju jitsu-nak nincs stílusalapítója, katonák találták ki katonák számára. Az a szabály, hogy nincs szabály. A harctéren született és fejlődött folyamatosan tovább. A fejlődést pedig, a folyamatos háborúskodások által szolgáltatott éppen aktuális csaták garantálták. A technikák szelekciója roppant egyszerűvé vált, aki túlélte csatákat, az azokat technikákat oktatta, amelyek lehetővé tették számára a túlélést a csatatéren vagy egyéb harci körülmények között (pl. párviadalok). A csatában hullt az „áldás” minden felől a harcos „nyakába”, ezért nem volt sem idő sem lehetőség bonyolult és komplikált technikák alkalmazására, így leginkább az „egy technika – egy ember” elv érvényesült. Az a harcos, aki az adott helyzetben nem jó megoldást választott, általában nem kapott esélyt a javításra…

A ju jtsu aranykorában jelentősen eltértek a technikai repertoár oktatási hangsúlyai a napjainkban használtaktól. Ennek oka, megváltozott világunkban keresendő. A középkori Japánban minden szamuráj karddal élte az életét, ebből következően a képzés legnagyobb részét a fegyveres technikák alkották.

A ju jitsu magában foglalja a harc mind fegyveres mind fegyver nélküli, technikáit, taktikáját, és stratégiáját. A ju jitsu jelentősége és fontossága akkor került előtérbe, amikor a harcos a fegyveres küzdelemben alkalmazhatta a tanultakat hogy előnyre tegyen szert, vagy ha elveszítette fegyverét legyen esélye a harc folytatásra, illetve pusztakezes harc esetén elegendő ismerettel rendelkezzen a győzelem eléréséhez. A fegyverhasználat magasfokú elsajátítása, rendkívül kifinomulttá tette a ju jitsu technikáit. Napjainkban jellemzően nem karddal az oldalunkon sétálgatunk, így az oktatás hangsúlya is a pusztakezes technikák felé tolódott el.

A ju jitsu eredetéből adódóan a harcról szól, arról hogyan lehet az ellenfele(ke)t, a lehető leghatékonyabban harcképtelenné tenni, a technikái erre lettek kitalálva, úgy is mondhatnánk a ju jitsu-ban nem megütni kell az ellenfelet, hanem leütni. Mivel nincs alapító mester és a technikái sincsenek „kőbe vésve”, a fontos alapelvek megtartása mellett folyamatosan változik; ezért mindig az adott helyzethez rendkívül rugalmasan alkalmazkodik. Kiváló példája ennek a speciális egységek képzési anyaga, a judo, az aikido kialakulása, vagy a ju jitsu brazíliai átalakulása, mely a Gracie család nevéhez fűződik (BJJ). Mind más területre fókuszál, de a technikai alapelvek azonosak.

Ha technikai felsorolást kellene tartani akkor a ju jitsuban megtalálhatóak

a kelet hagyományos és hatékony ütő – rúgó iskolája, és a nyugati ökölvívás technikái,
esések, dobások, levitelek, fogások, feszítések, kulcsok, leszorítások, elvezető technikák,
álló ás földharc technikák,
eszközökkel való támadás és ezekkel ill- ezek elleni védekezés (kés, bot, kötél, pisztoly, kard, tonfa, stb),
egy és több ellenfél elleni harc,
vitálpontok technikái,
„csibész” technikák,
elsősegély,
a harc és küzdelem stratégiája, taktikája.

Nem gondolom azt, hogy a ju jitsu valaha is sporttá vagy versenysporttá tudna szelídülni, sőt azt sem hiszem, hogy bármikor is önvédelmi rendszerré válna. A ju jitsu a harcról szól, eszerint kell gyakorolnunk, tanulnunk, és tanítanunk.

Talán pont az összetettsége okán a ju jitsu még napjainkra sem vált (verseny)sporttá. Ugyanakkor a gyakorlók között szép számmal találunk olyanokat, akik különböző szabályrendszerekben mérettetik meg magukat, s az eredmények ismeretében kijelenthetjük, igen nagy százalékban sikeresen szerepelnek.

A ju jitsu gyakorlása mindig teljes erejű (full contact) rendszerben történik. Ez azt jelenti, hogy a harc közben a technikákat teljes erővel alkalmazhatjuk az éppen aktuális helyzethez igazítva. (gyakorló küzdelem, szabályokkal meghatározott küzdelem, önvédelem, utcai harc, közelharc, speciális egységek, háború). Mindez csakis úgy lehetséges, ha a gyakorló magasszinten képes kontrollálni mind a szellemi, mind a fizikai tevékenységét.

A szerteágazó technikai repertoár, és az ebből adódó végtelen számú kombináció lehetősége, mindenki számára lehetőséget ad a gyakorlásra, kortól, nemtől, minden egyéb más körülménytől vagy adottságtól függetlenül. A legfontosabb, hogy önmagunkban tisztában legyünk azzal, miért foglalkozunk a ju jitsuval, ha ezt tudjuk és nem is tévesztjük szem elől, akkor az MMA (Mixed Martial Arts) vagy ketrecharcos sportoló épp úgy hasznosíthatja az itt tanultakat, mint a kisiskolás gyermek, férfiak és hölgyek, vagy éppen a belügyi vagy katonai alakulatok tagjai.

Vizsgarendszer

A Magyar Ju Jitsu Szövetség (MJJSZ) vizsgarendszere, – amely a minden övfokozathoz pontosan meghatározott követelményeket rögzítő övanyag (syllabus) elsajátítására épül – három területre osztható.

Gyermek fokozatok
Felnőtt tanuló fokozatok (kyu)
Mester fokozatok (dan)

Minden vizsga alapkövetelménye egy objektív szint teljesítése, amit mindenkinek tudnia kell. A vizsgáztató minden esetben felméri az adott vizsgázó felkészültségét, képességeit, lehetőségeit és az objektív tudásszint teljesítése esetén mindig az adott személyre vonatkoztatva hozza meg döntését. Nem vagyunk egyformák, így a vizsgákon a vizsgázónak folyamatos fejlődési utat kell bejárnia minden területen (szellemi, lelki, fizikai, technikai). Ezt kell megmutatnia, bizonyítania kell, hogy önmagához viszonyítva előrébb lépett, ha ez a lépés elegendő, akkor a vizsga sikeres.

A szövetségünk oktatási- és ezzel összefüggő vizsgarendszere, fokozatosan építi fel a gyakorló tudását, a stabil és biztos alapoktól az egyre kifinomultabb technikák felé. A sokrétű tudás elsajátításához, sok-sok gyakorlás, ehhez pedig elegendő idő szükséges. A ju jitsuban nem jellemző az övfokozatok gyors egymásutáni cserélgetése, így a fejlődésünk elsősorban nem a övünk színének gyors változásában, hanem sokkal inkább az önmagunkon és önmagunkban felfedezhető és érzékelhető változásokban mérhető le igazán.

1. Gyermek fokozatok:

Szövetségünkben külön vizsgarendszer vonatkozik a 14. életévüket be nem töltött gyakorlókra. A vizsgaanyagok ismertetésénél láthatóvá válik, hogy a tanuló fokozatok, következetesen épülnek egymásra és minden övfokozat esetében komoly próbát jelent a következő szint teljesítése. A gyermekek életkori sajátosságaikból adódóan nem képesek még néhány területen a felnőtt övfokozat által támasztott követelmények teljesítésére. A gyermekek vizsgáit, az MJJSZ, a dojo instruktorának hatáskörébe rendelte. Ez azt jelenti, hogy az instruktor határozza meg, mindazokat a feltételeket és feladatokat, amit a gyermek vizsgázóknak teljesíteniük kell. ( a vizsgák közötti idő – kivárási idő, végrehajtandó feladatok, technikák, stb.).

2. Felnőtt tanuló fokozatok (kyu):

Az első felnőtt tanuló fokozat (6. kyu – fehér öv sárga csíkkal) vizsgájára a 14 éves életkor betöltése után van lehetőség. A tanulófokozatok közötti minimális kivárási idő 6 hónap. A 4. kyu (zöld öv) vizsga az utolsó ami „dojo vizsga” -ként kerül megrendezésre. A „dojo vizsgán” elegendő az adott dojo részvétele és az MJJSZ egy vizsgáztatója. A 3.kyu (kék öv) fokozattól országos vizsgán kell a vizsgázónak a felkészültségét bizonyítania. Országos vizsgát évente több alkalommal rendez az MJJSZ, így mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb időpontot.

3. Mester fokozatok (dan):

Az MJJSZ vizsgarendszerében 3. dan fokozatig lehet vizsgát tenni. A további fokozatok a Dankollégum Elnöke döntése alapján kerülnek odaítélésre. Minden dan fokozatra, az annak megfelelő számú év minimális kivárási idő elteltével lehet jelentkezni (1-2-3 év). Danvizsgát kizárólag a Dankollégium Elnöke előtt lehet tenni, erre általában az évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Edzőtáborban van lehetőség.

Az MJJSZ Dankollégium Elnöke rendelkezik a vizsgáztatási jogok meghatározásáról. Szövetségünkben kizárólag a Dankollégum Elnöke által meghatározott mesterek állíthatnak ki vizsgabizonyítványt. A vizsga minden adata bejegyzésre a kerül a vizsgázó szövetségi tagkönyvébe (BUDO PASS), a tagnyilvántartó lapjára, valamint a vizsgajegyzőkönyvbe; emellett a vizsgázó a fokozatát igazoló diplomát kap, melyeket a vizsgáztató aláírással és pecséttel hitelesít. A megszerzett fokozatok „örök érvényűek”, azok visszavonására, módosítására, eltörlésére, kizárólag a Dankollégum Elnökének van joga.

Minden vizsgázó az instruktora engedélyével jelentkezhet vizsgára. A vizsgára jelentkezést a szövetség Technika Igazgatója bírálja el, és dönt a vizsgázó vizsgára bocsájtásáról.

Az MJJSZ éves eseménynaptárában mindig a következő évre előre meghatározásra kerülnek az országos vizsgák, valamint a dan vizsga időpontok. Dojo vizsgák a vizsgáztatásra jogosult mesterekkel egyeztetve a klubok rendezésében önállóan megvalósíthatók.

Övfokozatok

Az MJJSZ övfokozatainak technikai anyaga az alábbi oldalon részletesen megismerhető

A Magyar Ju Jitsu Szövetség vizsgaanyaga

1. Gyermek övfokozatok:

A dojovezető instrukror által meghatározottak szerint lehetséges a megszerzésük. Általánosságban elmondható, hogy az övfokozatok megszerzése során a gyerekek, játékos formában sajátíthatják el a későbbiekben fontossá váló mozgásanyag alapjait, miközben a vizsgák sikeres teljesítése plusz sikerélményt (ezáltal motivációt) biztosít számukra a további munkához.

6. kyu

fehér öv sárga csíkkal

5. kyu

sárga öv

4. kyu

zöld öv

3. kyu

kék öv

2. kyu

barna öv

1. kyu

barna öv fekete csíkkal

2. Felnőtt tanuló fokozatok (kyu):

6.kyu – fehér öv, sárga csíkkal

Az első övfokzat megszerzése komoly felkészülést igényel. Kezdőként meg kell tanulni a technikák alapjait (alap állások, ütések, rúgások, esés technikák, dobások, feszítések, lezárások, stb.), valamint fizikailag és mentálisan is erősödni kell a vizsga követelményeinek sikeres teljesítéséhez.

5. kyu – sárga öv

A megismert alapmozgásokra építve elsajátításra kerülnek a szélesebb körű alaptechnikák, melyek itt kiegészülnek a földharc alapjaival is.

4. kyu – zöld öv

Az eddig tanult kihont (állás, ütő, rúgó technikák összessége), formagyakorlat szerűen kell bemutatni, majd a kibővült technikai és erőnléti anyag teljesítését követően, az eddig megszerzett tudást kell bizonyítani a küzdelem (kumite) és töréstechnika (tameshiwari) hatékony teljesítésével.

3. kyu – kék öv (instruktori övfokozat):

Ez az övfokozat az egyik alapfeltétele a ju jitsu oktatásának. Ezért nagyon fontos hogy a vizsgázó ne csak bemutassa, hanem értse is az eddig elsajátított tudásanyagát, és ezen túl rendelkezzen megfelelő alapismeretekkel az oktatás módszertanáról is. A kék öv anyagában már több kombinációs elem is előkerül, valamint szükség van a bot, kés, kötél fegyverek alaptechnikáinak az ismeretére is.

2. kyu – barna öv

Az eddig elsajátított technikai anyag tovább szélesedik, az eszközös technikák nagyobb hangsúllyal vannak jelen, segítve ezáltal a pontosság és a kontroll hatékony fejlesztését.

1. kyu – barna öv, fekete csíkkal

Az eddig tanultak kiegészülnek a kontra technikák (az ellenfél által megkezdett technika, „megtámadása” úgy, hogy abból mi kerülünk ki győztesen), az „egy kezes” technikák (valamilyen oknál fogva nem tudjuk használni az egyik kezünk, pl. sérülés) témakörével, ugyanakkor a széleskörű kombinációs technikai tudást is bizonyítani kell.

Mindegyik fokozat megszerzésekor alapkövetelmény az eddig megszerzett övfokzatok anyagának az aktuális szinten való ismerete, melyet a vizsgáztató ellenőriz.